Te, vagy a másik ember?
Mindig megdöbbenek, amikor azt tapasztalom, hogy valaki egy más személyt nevez felelősnek az ő érzéseiért.
Persze, valaki mond vagy tesz valamit – és mi arra reagálunk. Attól, amit az illető mondott vagy tett, mi érezzük magunkat valahogy. Egyesek szerint ennek az érzésnek a felelőse az az ember, aki valami olyant tett vagy mondott, ami bennünk érzéseket váltott ki.
Egyesek szerint.
Ha szeretnél jobb vezetővé válni – és ezzel együtt szeretnél több sikert elérni -, akkor erősen ajánlom, hogy életed hátralevő részére valld, és vállald, hogy az érzéseidért egyesegyedül csak te, és senki más, csak te vagy felelős.
Akkor is te vagy felelős a saját érzéseidért, ha azt tapasztalod, hogy olyan valamitől érzed magad rosszul, amit egy másik ember mondott vagy tett.
Egy megrendelőd nem utalta át időben a pénzt, miután te becsülettel leszállítottad neki a terméket? Ettől rosszul, netán becsapva érzed magad? Ezért az érzésedért nem ő, hanem te vagy a felelős.
Egy munkatársad megígérte, hogy valamit határidőre elkészít, és a határidő napján tudod meg, hogy az elkészítéshez kell még legalább két hét? Dühös vagy – és ezért az érzésért nem a munkatársad, hanem te vagy felelős.
Mész valahová az autóddal, egy másik autós hirtelen eléd vág, és csak egy villámgyors manőverrel tudod elkerülni az ütközést? Ettől felszökik a pulzusod, és kiüt rajtad a veríték? Közben dühödben átkokat szórnál a másik autósra? Az érzésért, ami most benned van, te vagy a felelős, nem a másik autós.
Szeretnél mindig nagyon erős lenni?
Ha igen, akkor mindig vállald a felelősséget az érzéseidért.
Ha nem vállalod, és valaki mást tartasz felelősnek a te érzéseidért, az azt jelenti, hogy kiadod a kezedből a hatalmat, és az érzéseidet kiszolgáltatod mások kénye-kedvének.
Ezért mások téged mint egy marionett bábut rángatnak, 
kényük-kedvük szerint. És, ha nekik úgy tetszik, bármikor elérik nálad, hogy elveszítsd a nyugalmadat, és csökkenjen racionális döntéshozatali képességed.
Ugye nem ezt akarod?
Ugye azt akarod, hogy mindig erős, és racionálisan céltudatos legyél?
Ugye azt akarod, hogy az érzéseidet mindig te határozd meg magadnak?
Ha ezt akarod, akkor soha ne állítsd, hogy valaki miatt érzed magad rosszul.
Úgy gondolod, a tapasztalat ennek ellent mond?
Hiszen néha mindenki tapasztalja, hogy valamitől, amit egy másik ember tesz vagy mond, attól ő elveszíti a nyugalmát.
Igen, ezt tapasztaljuk. Te is, én is.
De amiért a másik ember a felelős, az csak
- az, amit ő gondol,
- az, amit ő érez, és
- az, amit ő cselekszik.
Semmi másért.
És amiért te vagy felelős, az szintén csak
- az, amit te gondolsz,
- amit te érzel, és
- amit te cselekszel.
Semmi másért.
Még mindig nem egyértelmű?
Akkor vegyük sorra, mi minden történik egy képzeletbeli főhőssel, akit hívjunk mondjuk Lacinak. Laci három különböző helyzetben is “kibillen” a nyugalmából, és rosszul érzi magát.
1. helyzet
Laci reggel készülődik, hogy elinduljon az irodájába. Reggel 8-ra egy fontos leendő partner érkezik, hogy egy Lacinak nagyon fontos üzleti lehetőségről tárgyaljanak. Ez a lehetőség Laci cégének nagyon nagy 
bevétel növekedést hozhat. Laci majdnem az egész hétvégét az üzleti lehetőség feltérképezésével, a részletek összegyűjtésével töltötte. Úton az irodába egy másik, figyelmetlen autós nekiütközik Laci autójának. Személyi sérülés nem történik, de muszáj félrehúzni és kiszállni – és Laci már tudja, hogy esélye sincs 8-ra beérni. Hirtelen nagyon ideges lesz, mert elkapja a félelem, hogy ezzel a nagyon jó üzleti lehetőség is ugorhat. Mert mi van, ha a partner nem megértő?
Ki a felelős Laci idegességéért? Ő, vagy a másik autós, aki a balesetet okozta?
Netán a partner, aki ott lesz 8-kor, de várakozni kényszerül?
2. helyzet
Laci jó nagy késéssel leparkol az utcában, ahol van az irodája, és az autóból kiszállva egyből egy kutyagumiba lép. Egy nagy termetű kutya lehetett a “tettes”, mert jelentős mennyiségű massza éktelenkedik a cipőjének nem csak a talpán, de még az oldalán is.
Sőt, ahogy lépett kettőt, még a nadrág szárára is jutott belőle.
Mondani sem kell, Laci nagyon dühös lesz.
Ki a felelős Laci dühéért? A kutya gazdája, vagy Laci?
Netán a kutya?
3. helyzet
Szerencsére Laci tart az irodájában csere öltönyt és cipőt, így gyors átöltözés után már ott is van a tárgyalóban, a partnerrel. Elkezdik megbeszélni az üzlet részleteit. Adott pillanatban Lacinak információra van szüksége a pénzügyi vezetőtől, akit felhív a tárgyalóba. Ekkor tudja meg, hogy amit korábban a partnernek ígért, azt nem tudja tartani, mert a pénzügyes nem tájékoztatta őt egészen pontosan a cég pénzügyi helyzetéről.
Laci ettől enyhén szólva is “izén” érzi magát, mert hirtelen nem tudja, milyen módon fogja tudni mégis nyélbe ütni az üzletet.
Lacinak ezért az érzéséért ki a felelős? A pénzügyes? Vagy a tárgyalópartner? Netán a titkárnő?
Vagy az autós, aki ma reggel nekiment Laci autójának?
Vagy … a kutya?
Ha még mindig kételkednél, akkor itt van
A 10 pontos kérdés
A fent vázolt három helyzetnek ki az egyetlen közös szereplője?
Ennek fényében Laci érzéseiért mindig valaki más a felelős? Mindig az, aki éppen jelen van? Vagy az, aki….hm, mindig kell találni valakit, akit ki lehet nevezni “hibásnak”, nem?
Nem. Laci érzéseiért ő maga felelős.
Ő az, aki reagál a külső történésekre, és ez a reakció Laciban van, belőle “jön”.
Ha a reakció Laciban van, akkor hogy lehet ezért valaki más felelős, mint Laci?
Teljesen kizárható lenne, hogy Laci halálos nyugalommal vegye tudomásul, hogy egy másik autós hibájából belekeveredett egy balesetbe, ezért nem ér be az irodába 8 órára? Tényleg muszáj ezért idegesnek lenni?
Teljesen kizárható lenne, hogy amikor belelép a kutyagumiba, mégis megőrizze a nyugalmát?
És teljesen kizárható lenne, hogy amikor megtudja, hogy korábban a pénzügyestől pontatlan információt kapott, mégis nyugodt maradjon?
Ha Laci nem lenne ehhez elég bölcs, akkor hagyná magán eluralkodni a bosszúságot, az idegességet, és a dühöt, ami nem sok segítségére lenne a tárgyalás során, mert a partner könnyen “levenné”, hogy aki vele szemben ül, nincs éppen a legjobb hangulatban. Ez pedig Laci pozícióját a tárgyalás során semmiképp nem erősítené.
Ha Laci már elég bölcs ahhoz, hogy tudja, hogy elemi érdeke a hűvös fejjel reagálás, a racionális gondolkodás, akkor
- a reggeli baleset megtörténte után azonnal nyugalmat erőltet
magára (például néhány mély légzéssel), és azonnal felhívja a partnert, majd elnézést és megértést kér, mert önhibáján kívül késni fog a megbeszélésről, - felhívja a titkárnőjét is, akit megkér, hogy addig kínálja meg kávéval a partnert, és tartsa szóval, beszéljen neki a cégről, hogy a partner érezze, hogy figyelmet kap, hogy itt törődnek vele stb.
- a kutyagumiba lépés után azonnal eldönti a cipő- és öltönycserét, és mentálisan nyugalomban tartja magát, mert tudja, hogy ha hagyja magán eluralkodni az érzelmeket, az rossz hatással lehet az aznapi tárgyalásra,
- a pénzügyest semmiképp nem fogja a partner füle hallatára lehordani, hanem máris átvált mentálisan arra a kérdésre, hogy “Hogyan tudom továbbra is megnyerni magamnak a partnert?”, és “Hogyan tudom ezt a feltételt mégis teljesíteni?”
Fentiek alapján talán jobban érthető, hogy a jövőbeni sikereid érdekében az a gondolat szolgál téged a legnagyobb mértékben, hogy a saját érzéseidért – bármi is történik körülötted – mindig te vagy a felelős.
Végső soron az egyik legfontosabb “művészi képesség” az életben – mások vezetőjeként meg pláne! – az, hogy minden körülmények között meg tudd őrizni a nyugalmadat.
Ha kell, akár úgy is, hogy gyorsan beveszel egy lesz@rom tablettát.
Ez azt jelenti, hogy engem nem érdekel, a másik ember hogy érzi magát a társaságomban?
Dehogyis jelenti azt. Nagyon is érdekel, hogy érzi magát az én társaságomban.
Főleg, ha magas szinten együtt akarok működni ezzel az emberrel. Ha azt akarom, hogy a kapcsolatunk 1 + 1 > 2 jellegű legyen.
Ennek érdekében igyekszem megfigyelni, milyen a másik ember, mire hogyan reagál, és ezekhez igazítom a vele történő kommunikációmat. Teszem ezt annak érdekében, hogy fenntartsam a kettőnk közötti bizalmat, az alacsony érzelmi távolságot, és a könnyű kommunikáció lehetőségét.
Ezeket meg úgy teszem, hogy felelősséget vállalok azért, amit
- vele kapcsolatban gondolok (ezek az én gondolataim),
- vele kapcsolatban érzek (ezek az én érzéseim), és
- vele való együttműködésem során teszek (ez az, amit én cselekszem).
Az, hogy én a saját kommunikációmat – gesztusaimat, hangerőmet, a szavakat, amiket használok, és a hangsúlyt a szavaimban, – ő hozzá igazítom, nem egyenlő azzal, hogy én felelősséget vállalok az ő érzéseiért.
Mert én csak azért tudok felelősséget vállalni, amit én teszek: a gesztusaimért, a hangerőért, amivel beszélek, a szavakért, amik elhagyják a számat, és a szavaim hangsúlyozásáért.
Ha minden odafigyelésem és igyekezetem ellenére, hogy a másik emberrel jól, tisztelettel és korrektül bánjak, ő mégis elkezdene rossz érzéseket táplálni magában, akkor azért én hogyan is lehetnék felelős?
Nem is lehetek érte felelős, mert az ő érzéseit ő állítja elő saját magában és saját magának – arra pedig nekem teljes ráhatásom nem lehet, és soha nem is lesz. Legfeljebb részlegesen enyhíteni tudom az ő negatív érzéseit, ha éppen arról van szó.
Vezetőként elemi feladatod és érdeked felelősséget vállalni a saját – és csak a saját – érzéseidért, és ugyanerre megtanítani az embereidet is.
Ütőképes csapatot építeni, munkatársakat magas szinten motiválni – azaz jó vezetőnek lenni – csak így lehet.
