Bár többnyire a stresszről mint negatív, nem kívánatos tényezőről hallunk, az igazság az, hogy csak a kezeletlen, azaz indokolatlanul fennmaradó, túl hosszan tartó és megoldás nélküli stressz az, ami káros.
A stressz a környezeti ingerekre adott válasz. Amíg akarunk válaszolni az ingerekre, addig akarjuk a stresszt is.
Történik valami – harcoljunk vagy meneküljünk? Ez a reakció a stressz. Valamit tenni fogunk – ezzel vagy megoldjuk a helyzetet vagy csak elviselhetőbbé tesszük. Idővel a helyzet elmúlik. Vagy sikeresen kikerülünk belőle. A stressz elmúlt.
A stressz: mozgósítás. Készenlét. Az erőforrások „hadrendbe állítása”. Felkészülés és próbálkozás a megoldásra.
Csecsemőként éhes vagy. Ez stresszt jelent, ezért enni kérsz: sírsz. Megkapod, jóllaksz, megnyugszol. A stressz elmúlt. Felnőttként ugyanúgy. Csak azon törekvést, hogy ételhez jussunk, nem nevezzük stressznek (bár el tudom képzelni, hogy természeti katasztrófák, polgárháború sújtotta országokban az élelem megszerzése igencsak stresszes folyamat lehet).
Futópálya, startvonal. „Vigyázz! Kész!” – ez már stressz. Amikor eldördül a startpisztoly, a szervezet teljes mozgósítással lendül a cél felé. A stressz már oldódik, minden erőforrás mozgósítva van. A célvonalon áthaladva a stressz megszűnik. Küldetését teljesítette.
Vizsgadrukk szóbeli vizsgán. Amíg nem kerülsz sorra, stresszben vagy. Vajon melyik tételt fogom húzni? Eszembe fog jutni minden, amit az adott tételből tudnom kell? Izgulsz. Annak a jele, hogy a szervezet akar jól teljesíteni. Mozgósítani akarja a tudásodat. Arra vársz, hogy a mozgósítási energia megtalálja a kizárólagos fókuszt: azt a tételt, amelyet ki kell dolgoznod a szóbeli vizsgához. Ahogy sorra kerülsz és tételt húzol, a stressz segít emlékezni a tanultakra és segít kidolgozni a tételt. Felkészülten lépsz a tanárhoz. Sikeres vizsga utáni percekben a stressz már a múlté.
Mi történt ősember felmenőnkkel, amikor egyszer csak szembetalálta magát a kardfogú tigrissel? A megannyi, testében zajló folyamatnak köszönhetően megugrott a pulzusa és a vérnyomása is. A harcoljak vagy meneküljek kérdésre villámgyors döntés született. A szervezet mindent megtett, hogy az adott helyzetre a legmegfelelőbb választ adja. Ha sikerül, a stressz elmúlik. Ha nem, a stressz fennmarad. Ebben az esetben a szervezet újabb megoldást keres a külső problémára.
Minden stressz, ami egy olyan cselekvésre késztet, amely cselekvéssel megoldást találok a számomra nem elfogadható helyzetre (amely kiváltja bennem a stresszt), a megoldással együtt elmúlik. A hosszabb távon fennmaradó, megoldás nélküli, számunkra kedvezőtlen helyzetek, állapotok folyamatos stresszt jelentenek. Ezek azok, amelyek betegítenek.
Például leépítések zajlanak egy vállalatnál. Egyeseket már elküldtek, a maradók azt latolgatják, hogy őket mikor fogják elküldeni. Ez a helyzet hetekig, hónapokig fennállhat – és a vele járó stresszes állapot is. Vagy egy, a beosztottait agresszív megnyilvánulásokkal terrorizáló főnök, akit még otthagyni sem egyszerű. Állandó készenlétben vagy („mikor üvölt rám megint?!”), és amíg ott vagy, nincs megoldás. Vagy távozol szabad akaratból, vagy szembeszállsz vele, ami azt a veszélyt rejti magában, hogy az ő akaratából fogsz távozni.
Mindaddig, amíg a szervezet válasza – a stressz és az ebből fakadó cselekvés – a nem kívánt helyzetre megoldást hoz, minden rendben. Amikor a szervezet csak próbálkozik, és próbálkozik, és próbálkozik….és még mindig próbálkozik, de nem születik megoldás, azaz minden próbálkozása hiábavaló, az a szervezet kimerüléséhez, végső soron megbetegedéshez vezet.
Hogyan védekezzünk a stressz ellen? Alapvetően négyféleképpen tudunk védekezni.
1. Megszüntetjük az okot
Az első, hogy – ha lehetséges, akkor – megszüntetjük a bennünk stresszt kiváltó külső vagy belső okot. A legbiztosabban megváltoztatható ok az, amelynek forrása a saját gondolkodásunk. Az ilyen, belső okból több van, mint hinnénk. Például rágódunk egy elmúlt eseményen, aggódunk, hogy mit fog mondani valaki és általában negatív gondolatokon lovagolunk. Teljesen fölöslegesen.
Természetesen vannak külső okok is, ezek lehetnek megváltoztathatók vagy nem, apróságok (néhány percet késtem egy tárgyalásról) vagy jelentős események (mint pl. haláleset, munkahelyváltás, baleset, műtét stb.)
2. Eltávolodunk a stresszt kiváltó helyzettől
A másik módja a védekezésnek – ezt külső okok esetén használhatjuk -, hogy eltávolodunk a stresszt okozó helyzettől. Például egy reménytelenül rossz légkörű munkahely helyett keresünk egy jobbat; ha zaj van a munkahelyen és kell egy csendes hely egy rövid időre, behúzódhatunk az egyik tárgyalóba. Nagyon fontos, hogy ne essünk az elkerülés csapdájába, azaz a tartósan fennálló, bennünk stresszt kiváltó helyzettől végérvényesen távolodjunk el.
Ha nem tudunk eltávolodni a külső októl, akkor
3. Változtassuk meg a helyzettel kapcsolatos gondolkodásunkat
Nem állítom, hogy könnyű, de ha egyszer már tudatosult bennünk, hogy egy gondolatunk forrása mi vagyunk, onnan már csak egy lépés, hogy azt a gondolatot lecseréljük egy másikra. Van néhány, tipikusnak nevezhető gondolkodás típus, amely a birtokosának nem kevés stresszt tud okozni. Alább felsorolok néhányat:
- Alagútlátás – egy másik személyben (sőt, önmagában is) csak a rossz tulajdonságokat hajlandó észrevenni.
- „Muszáj” és „kell” – úgy gondolja, hogy másoknak valamit jobban „kellett volna” tenniük és „muszáj megtenniük” vagy „muszáj tudniuk” ezt vagy azt.
- „Igazam van” – folyton a saját igazát bizonygatja és képtelen belátni, amikor nincs igaza.
- „A gondolatolvasó” – mindig meg tudja magyarázni, hogy valaki miért tett vagy nem tett meg valamit. Ő a világ kristálygömbje.
- „Végítélet hirdető” – egy apró hiba is a világ végét jelenti.
- „Önértékelés-kereső” – aki azt gondolja, hogy a külvilág eseményei – hogy mások mit csinálnak vagy mondanak – azok elsősorban róla szólnak.
- Fekete és fehér – a dolgok vagy rosszak vagy jók, a kettő között nincs átmenet; nem tűri a hibákat.
- Általánosítás – egy nem kívánatos eseményből arra következtet, hogy ezek után már csak az fog ismétlődni; gyakran használják a következő szavakat: „mindenki”, „soha”, „mindig”, „senki”.
- „Tartozol nekem” – azt gondolja, hogy a világ tartozik neki valamivel a munkájáért, amit végez. Gyakran megsértődik, mert valaki adott módon bánik vele, „miután én annyit tettem érte!”.
Ezek megváltoztatásához az a jó tulajdonság kell, hogy figyeljünk befelé. Figyeljük meg a saját gondolatainkat, a belső (érzelmi) reakciónkat – és azt is, hogy mi az erre adott testi reakció: feszülés a nyakizmok táján, enyhe szorítás a gyomorszájnál, szapora pulzus stb. Ha beazonosítottuk, máris tudunk kezdeni vele valamit.
Mivel azonban „mai világunkban” a stressz szinte elkerülhetetlen, az is nagyon fontos, hogy legyünk felkészülve arra, hogy
4. Csökkentsük a stresszt és annak hatásait
Számtalan tanulmány és kutatás bizonyítja a meditáció, jóga, autogén tréning, agykontroll – és megannyi más technika – szervezetre gyakorolt jótékony hatását. (A sportolást már nem is említem.) Ezeket nem mutatom be, mert az interneten rákeresve bárki ezernyi oldalt talál ezen módszerekről és a gyakorlási lehetőségekről. Én mindössze arra bátorítom a kedves olvasót, hogy tegyen önmagáért többet, mint eddig és sajátítson el és ültessen is a mindennapjaiba legalább egy, a stresszt és tüneteit csökkentő technikát.
Stresszből fakadó kreativitás
Sok évvel ezelőtt albérletben laktunk Budapest belvárosában, egy körfolyosós bérházban. Egy nyári vasárnap reggel hosszabban szerettem volna aludni – de csak szerettem volna. Ha már laktál valaha ilyen körfolyosós bérházban, tudod, hogy a belső udvar hangjai minden lakásba beszűrődnek. Nyár volt, nyitott ablakkal lehetett csak aludni, így egy korán kelő, mély hangú szomszéd hölgynek a szomszédnőjével való kora reggeli társalgásának hangjára ébredtem. Egyikük az első emeleten lakott, a másik az udvar másik végében, a másodikon, persze, hogy nem suttogva társalogtak. Egyes lakásokból pedig már valamilyen tévé- vagy rádióműsor zaja bugyborékolt. Visszhangzott az egész belső udvar.
Nem lett volna gond, ha vissza tudok aludni. De nem tudtam. Azt utólag figyeltem meg, hogy azért nem tudtam visszaaludni, mert elkezdtem bosszankodni azon, hogy miért nincsenek tekintettel a szomszédokra?!
A saját gondolatom verte ki az álmot a szememből! Szóval bosszús voltam rendesen, és mivel nem találtam jobb foglalatosságot, ihletem támadt verset írni. A vers a fent leírt stresszhelyzetből született
Címe: Erkel utcai hangok
Rekkenő a hőség, forró ez a nyár,
Éjjel is sok ablak tárva-nyitva áll,
Hűs levegőt vágyva térsz nyugovóra,
De álmod békéje nem fordul jóra.
Nagy itt a visszhang és bizony sok a zaj,
Süket sok szomszéd, ez itt a baj.
Üvölt sok rádió és tévé,
Orrba vágni! —- hű, az megérné.
Bömböl a Kossuth, fizetni nem kell érte,
„Hogy más alszik? Itt lakni ki kérte?
Ha nekem tetszik, hát így csinálom,
Nincs nálam okosabb e kerek világon”
Egyik szomszédnőnk színésznőnek készült,
De úgy látszik, kissé már kivénült.
Csak hangosan tud szólni, visszhangzik a hangja,
“Csodálatos dolog, hogy hangom mindenki hallja.”
Csendre vágysz öregem? Gyorsan mondj le róla,
Szellemi süketek hada mindig eltiporja.
Inkább menekülj messzi, a búsba!
Vasárnap hajnalban csókolt homlokon a múzsa.
A stressz csökkentésének tízparancsolata
Abban a hitben, hogy sokkal több az a stressz, amit mi okozunk magunknak, zárásként megosztom a stressz csökkentésének tízparancsolatát. Szívleld meg, sok jót fog hozni neked.
- Fogadd el, hogy nem vagy tökéletes és ne is próbálj az lenni.
- Ne akarj mindenkinek megfelelni.
- Ne halogass olyan dolgokat, amelyeket meg kell tenned.
- Ne vállalj be túl sokat.
- Tanulj meg bűntudat nélkül nemet mondani.
- Biztosíts időt saját magadnak, saját magadra.
- Legyen minden nap valami, aminek örömmel nézel elébe.
- Néha engedd meg magadnak a semmittevést és a laza öltözködést.
- Minden nap egyél egy kis csokit.
- Engedd el a múltat, legyél a jelenben.
Ez a cikk nem jelent meg a Pozitív Gondolkodók Magazin 2012. október-november számában, mert lekéstem vele a lapzártát.
